Megszülettem 1980. február 13-án. Nem pénteken. Azóta persze sok minden történt, elég nagy változáson mentem keresztül, most csak egészen röviden.

Szóval a kezdeti éveimbõl csak annyit, hogy éltünk Németországban négy évig, 1985-1989 között, ez az idõszak elég meghatározó volt eddigi "karrieremet" tekintve. Miután hazatértünk jártam még általánosba pár évet, majd ekkor irány a gimi, méghozzá, hogy ne felejtsem el a németet, az Osztrák Iskolára esett a választásunk. Itt nagyon kellemes négy évet töltöttem el, remek volt a légkör, a 10 és 16 fõ között ingadozó osztálylétszámnak is volt egy sajátos hangulata. Megalapítottuk az azóta is élõ suliújságot (Óperencia), a szerkesztõségi pizzázásokat is felemlegetjük néha. A negyedik év végén sikeresen "megküzdöttünk" az érettségi bizottsággal, aztán szabadok voltunk. (E témában írtam is egy rövidke cikket az Óperenciába, kötelezõ olvasmány!)

Aztán jött az egyetem, mi elég alaposan körülnéztünk, de Veszprém annyira megtetszett, hogy budapesti létemre nem jelöltem az akkori BME-t, csak a Veszprémi Egyetem környezetmérnök szakát. Azóta se bántam meg, hogy vidékre jöttem tanulni, sõt! Mostanra Veszprém második otthonommá vált, és erre az idõszakra biztosan boldogan fogok visszaemlékezni. Teltek múltak a félévek, aztán egyik nap jön haza az "örökös szobatárs" címet most már simán kiérdemlõ Tamás barátom, hogy pályázzunk ösztöndíjjat Finnországba. Kezdeti hezitálás után aztan beadtuk mind a ketten, aztán végül én, aki, az elején be se akarta adni, kijutottam.Rovaniemibe, Lappföld fõvárosába, a sarkköre. Ez az öt hónap örök életre szóló emlékekkel, tapasztalatokkal gazdagított, és azért azt hiszem meg is változtam ez alatt. Szerintem pozitív irányba. Majd Finnországból hazataláltam, a reptéren ugyan saját szüleim nem ismertek meg (a magasabb életszínvonal ott a fodrászok áraiban is elég markánsan megmutatkozik), de azért sikerült újra beilleszkednem a régi társaságba.

Elkezdtem aktívan tájfutni, tévelygéseim közben ha a pontokat nem is, de legalább oriáspöfeteget találtam. Elsõ versenyemen (Jutasi parkverseny) rögtön elsõ helyezéssel indítottam chilis bab kategóriában. Nem tudom mi volt a bibi, elnézték az idõt, vagy nem volt más induló?

És akkor még pár szót arról, hogy miket is csinálok a "szûkös" szabadidõmben. Sport terén mostanában leginkább a tájékozódási futás az aktuális, amúgy még néha eljárogatunk rugni a bört. Ezen kívül imádok vitorlázni, erre sajna csak nyáron tudok sort keríteni, bár az egyetemi vityizésnek is utánanézek most már tavasszal. Túrázgatásra nem nehéz rávenni, amúgy is asszem elég nyitott vagyok mindenre, csak stimmeljen a társaság. Finnországban némi mûvészi kis hajszálerecskék is kialakultak bennem, úgyhogy fényképezgetni is nagyon megszerettem, most már csak gépre van szükségem, hogy kiéljem mûvészi hajlamaimat! (Azóta már vettem egy Nikon F65-öt, nem volt vele semmi gond egészen ideáig, de most a kioldógomb néha nem él. Dehát ez végülis semmiség, és szakszervízben röpke két hónap alatt meg is szerelik!!!! Ettõl eltekintve azért szeretem a gépet.)

Ezen kívül persze még órákat tudnék írni magamról. de úgysem olvasná senki (mély tiszteletem a kivételnek), úgyhogy ennyi elég is.